Baracs Dénes: Párizsból nem jelentettem

– ​Erről miért nem írtál?
Hányszor szögezték nekem a kérdést! Miért nem írtál arról, hogy lányodat miként fogadták a párizsi óvodában, hogyan bukkantál a megfelelő lakásra, mint alkudoztatok az új autóra, hogyan rágtad át magad az újsághegyeken, mit utáltál és mit szerettél a televízióban, féltél-e a metrón éjszaka, hogyan tartottatok lépést az inflációval, és mit szóltatok a Beaubourg-palota csővázaihoz és…
A párizsi tudósítót, feleségét vagy éppen kislányát faggatták személyes élményeikről, de az igazi kérdés ez volt: voltaképpen milyen az a francia iskola, hogyan lakik, miként vásárol autót, hogy gondolkodik a francia ember, milyen ott a tévé, a rádió, a sajtó, milyen a jövedelem, a közbiztonság… Milyen az élet?
Csodálkoztam: miért ez a kíváncsiság, hiszen Franciaország olyan közel van, annyi mindent tudunk róla.
Aztán elgondolkodtam: én magam öt év alatt (szüntelenül rájuk szögezetett szemmel) vajon megtudtam-e a francia életről mindent, ami érdekelt? S ha nem is kaptam választ minden kérdésemre, vajon nem kellene-e megírnom mindazt, amit mégiscsak ellestem róluk, megéltem közöttük, s ami napi tudósításaimból – mert a hírek szorosabb szféráján innen esett vagy éppen túl – végül is kimaradt?
Nem kellene-e most elmondanom, amit akkor Párizsból – n e m jelentettem?