Berkesi András: Szól a kakas már…

Egy elbeszélést, egy kisregényt és egy regényt fűz össze ebben a kötetben a műfaji hasonlóság: mindhárom az "izgalmas olvasmány" kategóriájába tartozik, amelynek ma hazánkban vitathatatlanul Berkesi András az egyik legjobb művelője. Azt talán mondani sem kell - tudják az olvasók -, hogy Berkesitől távol áll az öncélú izgalomkeltés. Minden írásában politizál; a szereplők politikai tevékenységének konspiratív, illegális jellege adja természetes módon az izgalom "keretét".
Aligha volna ildomos még csak célzás formájában is utalni az ilyen műfajú történetek szükségképpen rejtvényszerű cselekményére, s különösképpen nem a végkifejlettel adódó "megoldásra" - s e követelmény ellen még akkor sem vétünk, ha tudtára adjuk az olvasónak, hogy a "Szól a kakas már..." hőseivel találkozhatott színpadon is, a "Viszontlátásra, Harangvirág" című játék megtekintésekor. A regény - amely egyébként korábban íródott, mint a színmű - igencsak más, mint a színpadi változat, sok-sok újat ad hozzá képest. Ugyanez áll, még nagyobb mértékben, a "Tomson kapitány"-ra. A "Hídavatás" pedig - egy cattarói matróz rövid története - mintegy intonálja a kötet élén mindazt a szemléletbeli újdonságot, amit a két utána következő, csak idézőjelesen "ismert" Berkesi-történet tartogat az olvasó számára..