J. A. Konrath: Hajsza

Kérdés: csillapítja-e az elviselhetetlen fejfájást a gyilkolás, s mi köze mindehhez a Bloody Marynek?
Válasz: A vér és a paradicsomlé színe.
Amikor valakit örökös, kínzó fejfájás gyötör, s a marokszámra lenyelt fájdalomcsillapító már ideig-óráig sem hat, előbb-utóbb ölnie kell...
Szűnik a fájdalom, enyhül a gyötrelem, miután brutális kegyetlenséggel vérfürdőt rendez.
A helyszín egy bérelt lakás, áttetsző, csillogó műanyag fóliával bélelve.
A "fájdalomcsillapítás" után olyan a szoba, akár egy kiürült koktélospohár, amelynek alján vértócsaként gyűlik össze a Bloody Mary maradéka, a falára pedig a sűrű ital maradványának vérvörös sávjai tapadnak.
Csakhogy ez a pohár szobányi, s nem lehet betenni a mosogatóba...
Egy-két órával később mégis minden fényesen csillog-villog, mintha mi sem történt volna.
Ki lehet a titkos segítőtárs, és vajon miért támogat egy pszichopata gyilkost?
A kemény, de sebezhető chicagói nyomozóra, Jacqueline "Jack" Danielsre vár a feladat, hogy a titokzatos, megszállott és különösen brutális sorozatgyilkost és furcsa cinkosát leleplezze. "Jack" kiváló nyomozó, zaklatott magánélete ellenére is maximális erőbedobással hajszolja a pszichopata "gyilkológépet".
Amikor a Cook Megyei Hullaházban a kelleténél több testrészt találnak, Jack abban reménykedik, hogy csak elszámoltak valamit.
Tévedett, s ami még szörnyűbb, a számfölötti végtagokon az ő bilincse díszeleg...
Valakinek tervei vannak vele.
Ördögi tervek, amelyekben szerepet kap minden és mindenki, ami és aki csak fontos az életében.
A letehetetlenül izgalmas hajszában a feszültség az első mondattól az utolsóig fokozódik, de szerencsére a humor sem hiányzik belőle.
A könyv cselekménye olyan fordulatos és pergő, mintha krimit néznénk a tévében. Szinte a tarkónkon érezzük a gyilkos forró leheletét.