Kádár János: Végakarat

Aztán, mint régen, késő este íróasztalához ült, s mind erőtlenebbé váló kézzel, de vasakarattal nekifogott a levél megfogalmazásának. Eltelt egy éjszaka, és még egy. Az értelem és az akarat azonban már nem tudott parancsolni a kéznek, a szöveg alig, egyes részei pedig egyáltalán nem voltak olvashatóak. Tudomásul kellett vennie, hogy az egy életen át bevált módszer - mindent előbb saját maga vetett papírra, kézzel, s csak azután fordult munkatársaihoz és vette igénybe a technikát - már nem alkalmazható. A segítség már a fogalmazás papírra vetésénél sem nélkülözhető. S amikor megszületett végső formájában a Központi Bizottságnak szóló levél, arra is volt gondja, hogy azt két tanú előtt írja alá. Az aláíráshoz ragaszkodott.
S amikor nyilvánosságra hozták a levelet és a választ, másnap összecsomagolt. Távozni akart a villából, amelyből 1951-ben letartóztatták, s amely 1957-től haláláig ismét az otthona volt. (A kertben gyakran sétált, ismert minden fát és bokrot.) Személyes holmijait magához véve, kis bőrönddel a kezében indult útnak. Egyre csak azt hangoztatta: miután már nem visel semmilyen tisztséget a pártban, a villa nem illeti meg.
Felesége és munkatársai hosszas rábeszélés után tudták meggyőzni: maradjon.