Karinthy Ferenc: Budapesti tavasz

Karinthy Frigyes egyik legolvasottabb, legnépszerűbb s a legtöbb idegen nyelvre lefordított könyve, amely az ötvenes évek első felében keletkezett, a város: Budapest ostromának és felszabadulásának a regénye, s ahogy az első megjelenése - 1953 - óta eltelt évtizedek során bebizonyosodott, hogy azok közé a társadalmi regények közé tartozik, amelyeknek - Németh László szerint - az a sorsuk, hogy idővel hiteles történelmi regénnyé válnak. A Budapesti Tavasz-ről ugyanis bebizonyosodott, hogy időt álló, ma is eleven, de mindenekfelett emberi történet. Ennek a történetnek egy jellegzetes Karinthy-hős a főszereplője, a nyelvésznek készülő és céduláiba, tanulmányaiba a világ valósága elől önmagát szinte befalazó, életidegen, pacifista, huminsta széplélek, akinek az a sorsa, hogy az ostrom apokalipszise között találkozzék az élet korábban nem is sejtett, zord valóságával, az erőszakkal, az ostromlott város üszkös falai közt elszabadult nyilas tébollyal s az élet korábban ugyancsak nem is álmodott költészetével, a szépséggel, a származása miatt üldözött, bujkáló Jutka iránt fellobbanó, romantikus és tragikus szerelme révén, amelyet a szó szoros értelmében egy történelmi dráma lángjai világítanak meg. De a regény, s a magyar kritikai realizmus maradandó értéke az a társadalomrajz is, amelyet a két háború közti ún. úri-középosztály jellegzetes típusairól rajzolt az író,s nemkülönben az a kép, amelyet a személyi kultusz éveiben méltatlanul elhallgatott magyar ellenállási mozgalomról örökített meg, a felszabadulás utáni irodalmunk történetében először, a Budapesti tavasz.