Nemere István: A kozmosz korbácsa

A támadó ezután kikapcsolta a gyár riasztóberendezését. Az őr zsebéből kivette a kulcsokat helyettesítő kis számozott mágneses lapokat....
Idar órájára pillantott, és gyorsan elindult. A gyár alaprajzát már régebben megszerezte és betanulta, tudta, merre kell mennie. Átvágott a gépkocsik fedetlen rakodóterén. A széles üvegajtó ugyan zárva volt, de csak automata mágnesszárral. Idar az őrtől elvett lapocskák egyikét betolta a zár függőleges résébe. Az ajtó nem nyílott ki. A férfi akkor vette észre, hogy a tizenhetes számmal jelzett zárba a tizenegyes kulcsot tette. Gyorsan kijavított a hibát, és felsóhajtott. Érezte, apró verejtékcseppek ütöttek ki a homlokán. Ha most működne a riasztóberendezés, mársi impulzusok érkeznének a legközelebbi rendőrőrszobára, a gyárépület tetején pedig kék fények forognának...
De ettől most nem kell tartania. Megtörölte a homlokát, és gyorsan belépett. A teremben félhomály uralkodott, a hatalmas üvegablakokon keresztül beszűrödőtt az udvari és a raktári lámpák fénye. Idar gyorsan rátalált a tervrajzokon is világosan jelzett lépcsőre, gyorsan felszaladt az emeletre. Tudta, hogy ott találja meg a keresett gépet. Mindezek az információk elég sok pénzébe kerültek... De most majd jól kifizetődik minden. Ha sikerül, egyetlen perc alatt, egyetlen gombnyomással sokszoros milliomossá lehet...
Két szobába is belépett, lámpájával körbevilágított. De a fémasztalra szerelt kisebb gépet csak a harmadik szobában találta meg, itt rácsok voltak az ablakokon, az ajtót pedig három mágneskulcs egyidejű betolásával lehetett csak kinyitni.