Nemeskürty István: A kőszívű ember unokái

„Jelen ​munkám egy olyan, szürkének tetsző vagy inkább az utókor által annak ábrázolt jóléti korszak kurta negyedszázadáról elmélkedik, amely ráadásul egybe is olvad az azt követő másik, még kurtább negyedszázaddal, mely a milleniumtól Ausztria-Magyarország bukásáig terjed. Ennek az 1867–1896 között eltelt időnek nincsenek szenzációi, még kevésbé nemzeti drámái vagy tragédiái, így hát nincsenek döntést igénylő nagy pillanatai sem. Nincsenek? Hiszen itt van Bosznia-Hercegovina katonai megszállása, a tiszaeszlári vérvádper, a trónörökös erőszakos halála…
Könyvem azt vizsgálja: a kiegyezés pillanatában felnőtté vált nemzedék, a levert forradalomban részt vett, majd a szükségszerűséget elismerő és ezért a kiegyezés művét megalkotó atyák (ők a kőszívű ember fiai) – egy Andrássy, egy Eötvös, egy Deák, sőt egy Tisza Kálmán – fiai (vagyis a kőszívű ember »unokái«) mit tettek a kiegyezés művének érvényesítése terén? Milyen utat jártak, merrefelé vitték az ország szekerét? Meghatározták-e az ország sorsát és miképpen?
…
Mindent egybevetve: úgy tűnik, hogy a mi huszadik századi magyar sorsunk a múlt század utolsó évtizedében dőlt el.
…
Fennmaradhatott volna Ausztria-Magyarország, ha egy Deák-Andrássy-Eötvös-szellemiségű szabadelvű kormányzat marad hatalmon? Ha egységes és ütőképes, létében nem vitatott hadsereg van? Elkerülhető lett volna az első világháború? A birodalomban utódállamokra bomlása, Magyarország megcsonkítása?”