Salgó László: "Viszontlátásra tábornokom!"

". Reggelre tervezzük ellentámadásunk megindítását.
- Mi harckocsikkal adunk biztosítást. Bonne chance, jószerencsét - így de Castries főparancsnok.
- Ins Allah - válaszolta a recsegő telefonba Monte Cassino egykori harcosa, Dien Bien Phu előretolt erődjének új parancsnoka.
Március 14-én reggel a füstfelhőn, a tűzesőn csak a felkelő nap sugarai törnek át. A tiszta égbolton sehol egy vadászbombázó. A "Gabrielle" megtizedelt védői egész éjszaka tartó harc után hiába várják de Castrines főparancsnok felmentő seregeit. Távcsővel sem látni egyetlen harckocsit, rohamlöveget. Ezeket csak de Castries látja központi parancsnoki posztjáról: a "canon Jap", Giap tábornok ágyúinak tűzfüggönye saját bunkerjeikben mozdulatlanságra kárhoztatja a "Gabrielle" felmentésére vezényelt páncélos egységet...
- Öregem, ez nem Monte Cassino - mondja a sebesült parancsnok a már végleg elnémult telefont szorongató helyettesének. - Itt se ellentámadás, se felmentés nem lesz..."
Salgó László könyve a francia-vietnami háború legfontosabb hadműveletének, a 170 napos Dien Bien Phu-i csatának a történetét dolgozza fel. Az olvasmányos munka elsődlegesen arra ad választ, miért kellett a francia tábornoknak 1954-ben - viszontlátás helyett - végleg búcsút venniük Vietnamtól. A Párizsban és Hanoiban gyűjtött dokumentumok, a nagy csata főszereplői jól érzékeltetik azt is, miért várt hasonló sors később az amerikaiakra.