Zalka Máté: Doberdo

Zalka Máté a novellák, kisregények mellett már a húszas évektől készült az igazán nagyszabású művészi feladatra: egy monumentális nagyregény megírására. Az öt kötetre tervezett regényciklusból 1932 és 1936 között el is készült az első rész: ez a Doberdo. Gergely Sándor az ekkoriban megjelent elbeszélések és nyersfogalmazványok tanúsága szerint azt írja, hogy Zalka a további kötetekben az egykori osztrák-magyar hadsereg laktanyabeli, helyőrségi és harctéri életét, a két forradalomnak a foglyokra és környezetükre gyakorolt hatását, az egykori foglyok részvételét a polgárháborúban és végül a hazatérést a régi otthonba akarta megrajzolni.
Zalkát, akárcsak szinte valamennyi írásában, a Doberdó-ban is a proletárrealizmus igénye vezérli. Nem érdeklik a történelmi személyiségek, sokkal inkább a harcok névtelen katonái. Különösen pedig az a probléma izgatja, ahogyan választott hőse a szociális elnyomásból, a háború poklából eljut a háború, majd a fennálló rendszer kritikájáig, és öntudatra ébredve fokozatosan szembekerül azzal a világgal, amelyért idáig harcolt.
Az első személyes formában írt regény a frontélet mindennapjaiból bontakoztatja ki a forradalmak felé mutató koncepciót. A monumentális cselekményívben fordulatos jelenetek követik egymást, s a főhősök mellett tucatnyi emlékezetes mellékszereplőt ismerünk még. szépirodalmi könyvkiadó